Piknik Underground: az uniszex tantrikus ódától az abortált gyermekig

Biztos vagyok benne, hogy első olvasásra is felkelti mindenki érdeklődését ez a – félig-meddig – oximoron. Hogy miért félig-meddig? Nekem például rendszeresen eszembe jut, hogy valaki leterít egy plédet a Deák téri metróállomás kövére, majd falatozni kezd. Persze sokféleképpen értelmezhető a szóösszetétel.

A zenekar tagjai (balról jobbra):
Horváth Gábor – gitár
Kárpáti Krisztián – ének, gitár
Zsidel Miklós – dob
Acsády Soma – basszusgitár

A Piknik Underground együttes 2010-ben alakult meg, majd egy tagcsere után elnyerte jelenlegi formáját. A nevük mellett dalszövegeik témája és zenéjük hangzásvilága is rendhagyó. Hivatalosan az alternatív rock és az indie műfajokat képviselik, amelyek önmagukban is nehezen meghatározható zenei ágazatok, ám emellett nyitottak a hagyományos stílusokra is. Dalaikban többek közt fajsúlyosabb morális és társadalmi kérdéseket vetnek fel, méghozzá igen különleges és többnyire spirituális megközelí-tésben. Az egyik legjobb példa erre a The Factory of Abandoned Quests, amely egy elvetetett gyermek utazásáról szól a szülőcsatornában.

March 15th: the three sides of the coin

A quarter of a million people gathered at Kossuth Square in front of the parliament building on March 15th commemorate the 1848 revolution and freedom fight. I decided to join the cheering mass at around 2:45 pm, dragging a good friend of mine with me. What's more, I had a camcorder turned on with some seeds planted at the bottom of my mind.

We mingled with the crowd. As we were too far from the center of the square, we couldn’t see much. The only clearly visible event was the march of the arriving Lithuanian and Polish pro-government demonstrators.

After a folk dance and a folk song, József Szájer, member of the European Parliament, gave a welcome speech. (I rarely hear a speech with so many clichés. It was a bit annoying.) As the crowd was growing too big around us, we began to feel uncomfortable. We finally elbowed our way out before Prime Minister Viktor Orbán came on the scene.

The camcorder was rolling all along, and the footage turned out to be awesome – at least for my purposes. What I created is a three-minute-long thought-provoking short film that presents March 15th from three extremely different angles.

The premise: Every coin has three sides.

Délután, Sugárban: Éjfélkor Párizsban

Két napja láttam A tetovált lányt, és ismét rákaptam a mozira – egy helyre, amely számomra mindig is különleges volt. Moziba menet egy picit mindig olyan érzésem volt, mintha otthonról hazafelé tartanék. A kabátzsebemben elkopott Sugár-kuponok, ideje volt már elhasználni. Éppen időben, mert az utolsó kedvezmény holnapig tart. Beültünk hát egy kedves volt osztálytársnőmmel az Éjfélkor Párizsban című filmre.

Indulás előtt ránéztem az információkra, és láttam, hogy a filmet Woody Allen írta és rendezte. A neve láttán rögtön elmosolyodtam, de picit meg is ijedtem. Soha nem kímélte a közönséget szövevényes filozófiai eszmefuttatásaitól, ráadásul a legtöbb filmjében ezt saját maga prezentálta nehezen körülírható „mitugrász” stílusával. A félelem így jogos volt, de a csalódás kellemes. Ebben a romantikus vígjátékban meglehetősen visszafogta magát.

Egy író, Gil (Owen Wilson), Párizsba utazik menyasszonyával (Rachel McAdams) üzleti okokból. Nem igazán illenek össze. Ám Gil legfőbb problémája nem is a kettejük kapcsolata. Úgy érzi, nem a megfelelő korba született, jobban szeretne az 1920-as évek Párizsában élni. Egyik éjszaka eltéved hazafelé, és amikor éjfélt üt az óra, feltűnik egy rejtélyes régi kocsi. A benne ülő jókedvű társaság elcsábítja Gil-t egy kis szórakozásra. Hamarosan kiderül, hogy akik meginvitálták, nem mások, mint Zelda és Scott Fitzgerald, és a főhőst valójában egy időutazásra csábították – vissza a '20-as évekbe.

Budapest Film Academy: Hollywood Budapesten?

Ha emlékezetem nem csal, 2011 elején hallottam először arról, hogy lesz valami új filmes iskola Budapesten, amit az amerikaiak hoznak létre. (Mondjuk ez a fejemben úgy vizualizálódott, hogy néhány amerikai felül egy gépre, idejönnek, felhúznak egy épületet, és másnap kezdődik a tanítás.) Később letisztultak az információk: Hódi Jenő magyar producer, filmrendező és forgatókönyvíró, aki 1982-ben Amerikába disszidált, most visszatért, és egyedülálló filmes képzést indított Budapesten.

Mitől egyedülálló ez a képzés?

Kulcsfontosságú a kérdés. Magyarországon nincs pénz a filmezésre. Sok amatőr és független film készül, de olyan nagyjátékfilm, amit multiplex mozik műsorában láthatunk versenybe szállni az „amerikai csodákkal”, alig. Ez sajnálatos módon azt eredményezi, hogy itthon többen beszélnek róla, mint ahányan csinálják. A magyarországi filmes képzések legjava túlzottan elméleti. A filmelmélet és filmtörténet ismerete elképesztően fontos – ez vitathatatlan –, de remélem, sokan egyetértünk abban, hogy ha valaki több kötetnyi elemzést vagy filmkritikát szeretne írni, akkor azért érdemes legalább minimális szinten tudnia, mi történik az ötlet megszületésétől egészen az utómunkáig. Nem adhatunk ki úgy szakácskönyvet, hogy még nem jártunk konyhában.

Jövőkép, az interjúsorozat

Mit csinál három lelkes fiatal szabadidejében? Attól függ, melyik három… mi például interjúműsort készítünk. Tóth Kata (a bájos műsorvezető), Végh Zoltán (a jó szakmai tudással rendelkező mikrofonos) és jómagam (az őrült rendező) kitaláltuk, hogy jövő nyárig szabad óráink egy részét fiatalok üldözésének fogjuk szentelni.

Hosszas tervezést és megbeszélést, valamint (részemről) néhány idegösszeomlást követően 2011. szeptember 10-én végre elindult a Jövőkép, a mi kis szerény, YouTube-on közzétett heti interjúműsorunk. Minden szombaton egy fiatal egyetemistát kérdezünk a jövőjéről, azaz: kifaggatjuk a céljairól, álmairól – legyen az a tanulmányaival vagy éppen a hobbijával kapcsolatos –, és arról, hogy milyen lehetőségeket lát ezek megvalósítására. Ezen kívül megkérdezzük a véleményét a fiatalság és az oktatás jelenlegi helyzetéről is. Mindezt a város legkülönfélébb, legszínesebb helyszínein igyekszünk elkövetni – sőt, olykor a városon kívül is.

A műsor debütálása után rögtön nagyon sok véleményt kaptunk, s ezek legtöbbje pozitív volt. Felmerültek azonban olyan kérdések is, amelyekre – úgy érzem – a műsor megálmodójaként illene végre velősebb választ adnom.

(A főcím Halák András László munkája.)